"Örülünk, hiszen lent vagyunk, de tudjuk: a neheze csak ezután jön még!"

A K2 expedíció két hegymászója, Klein Dávid és Suhajda Szilárd az alaptáborban várja a csúcstámadáshoz megfelelő időjárási körülményeket. Az expedíció felén túl vannak, de a neheze még csak most következik.


Klein Dávid és Suhajda Szilárd 2019. június 10-én indultak el a K2 expedícióra, hogy teljesítsék a Himalája Koronája kihívást. A cél, hogy felvigyék a magyar zászlót 8611 méter magasra oxigéntöbblet nélkül. Mi történik velük? Hogy vannak? A naplóbejegyzéseikből kiderül, itt a sport365 oldalán is.
 
2019.07.09.
 
"Hunyorogva ébredek és azon tűnődöm, hol is vagyok – mintha egy másik bolygón lennék. Vadul lehúzom a nyakamról a csősálat és lerúgom magamról a hálózsákot. Nyöszörögve nyújtózom el a matracomon. Végül ráveszem magam, hogy feltápászkodjak: kócos fejjel bambulok magam elé, miközben a kézfejemmel törölgetem nyálas szakállam. Megtekergetem a nyakam és vállaim, erősen megnyomom a tarkóm – ébresztő!
 
Az étkezősátor előtt Dávid botorkál. Érzem, a reggeli napfény mindkettőnk számára nehezen viselhető, holott finoman melegíti a hátam. Először azt hiszem, hogy Dávid nem is hallotta a köszönésemet, majd szó nélkül oda cammog mellém és hirtelen megölel. Na így már csakugyan jól indul a nap!

Örülünk, hiszen lent vagyunk, de tudjuk: a neheze csak ezután jön még! Félidőnél járunk, de csupán a könnyebb felén vagyunk túl...
 
Ali és Akbar azok, akik mindenben segítenek a két hegymászónak.
 
A jóízűen elfogyasztott reggeli után a várva várt fürdés következik. Akbárék már javában melegítik a vizet a konyhában. Sorsolunk: én kezdem. Bebújok az apró kis sátorba és módszeresen levetkőzöm. Szandálomban a padlózatot jelentő három nagyobbacska lapos kövön egyensúlyozok. Leguggolok és telemerítem a törött nyelű, piros kancsót – elégedetten sóhajtok, amint a meleg víz a fejemről a vállaimra csurog, majd végig a hátamon, a combjaimon át egészen a bokámig. Még egyet! Merítés, locsolás. Egy maszatnyi sampont nyomok a tenyerembe és a hajamba dörzsölöm. Újabb öblítés. Még egy adag sampon – most végre szépen felhabzik: olyan érzésem van, mintha mentolos illatfelhőben lebegne az egész testem. Lenyúlok a sarokban fekvő kisebb kőre: ez a szappantartó. Erőteljesen bedörzsölöm minden porcikám a pakisztáni, antibakteriális csodatömbbel. Tetszik az aromája: egy klasszikus brit szappan jut róla eszembe, amitől annak idején az egész albérletem öreges parfümszagban úszott. Ettől függetlenül én nagyon is szerettem. Átható volt és karakteres. Mint egy határozott személyiség.

A zuhanyozás kényeztető érzése szinte erotikus élményként hat rám. Az üres vödröt kiteszem a sátor elé és szenvedélyes hajtörlésbe kezdek. Mintha koncerten lennék, rázni kezdem a fejem – megszédülök és kis híján előrebukok. Hangosan felnevetek.Szertartásosan húzok vissza magamra minden ruhaneműt és elégedetten lépek ki a fényre. Hűvös szél fúj, de nem zavar. A tisztaság érzete eksztatikus állapotba kerít. Észre sem veszem, hogy a sátram felé menet szétnyírom a lábam a durvára olvadt-fagyott hóban. A vér váratlan látványa hirtelen kijózanít – gyorsan ellátom a meglepően mély sebet.
 
A mosás különlegessége ezúttal a szárítás módja – kifejezetten büszke vagyok az alkotásomra. A vadiúj ruhaszárító délcegen áll a lakósátram mögött: vidáman lebegnek rajta az illatos ruhadarabok. Mire végzek háziasszonyi teendőimmel, már kész is az ebéd. Dávid mosolyogva ül az elképesztő pizzaköltemény fölött. Tényleg csudajól néz ki! Akbar és Ali, a két mágus. Fantasztikus! És a vacsoráról még nem is ejtettem szót: azt hiszem, ez a nap a kulináris élvezetek jegyében telt! Igazi BBQ került az asztalra, grillezett zöldségekkel és gombás szósszal! Bámulatos, de tényleg az! Úgy érzem, mintha folyamatos jutalmazásban részesülnénk! Szinte zavarbaejtő...
 
Klein Dávid örül a táborban különlegesnek számító ételnek.
 
Az ebéd utáni inhalálás már csak a hab a tortán. Amint a forró, kamillás gőz fölé bújunk, látványos és hangos szenvedésbe kezdünk: az első percek brutálisak!
 
Egyértelműen érezhető, ahogy a légutainkat átjárja az aromás, már-már égetően forró pára. Minden törölköző alatti lélegzetvétel aranyat ér! A megkönnyebbülés fulladozva érkezik: negyed óránk közepén érezhetően szűnni kezd a torkomat kínzó nyavajás fájdalom. Minden kioldódik, ámbár tudom, lesz még vele munka a következő két napban. Így megy ez: gyógyulunk, újratöltünk, szépülünk. Ha csak mi látjuk így, az is teljesen rendben van. Minden művelet szükségszerű és célravezető: ilyen apróságok által nyerjük vissza erőnket három napnyi pihenőnk során. Aztán kezdődik minden elölről..."
(Szilárd)

2019.07.10.
 
"A mai igazi melós alaptábori nap volt. Rengeteg fotót készítünk el partnereinknek, filmezgetünk, bekukkantunk a kamerával a konyhára.
 
A napokban ez a néhány sátorból álló, kis tábor jelenti az otthont a hegymászóknak.
 
Közben nézegetjük az előrejelzéseket. Úgy tűnik, hogy a következő felmenet száraz és viszonylag szélcsendes lesz – az oxigénesek bizonyára ki is használják majd ezt az ablakot egy csúcskísérletre – azután viszont, 19-e körül erős szelek várhatóak majd.
 
Elgondolkodva nézegetjük a grafikon jobb szélét: ahol a vonal véget ér. Előbb-utóbb lefelé kell majd görbülnie annak piros vonalnak. Ott lesz a mi szélcsendes ablakunk.
 
Este mélyen a hálózsákomba burkolódzom és sorozatot nézek, amig ki nem purcan az akksi."
(Dávid)
 
A két hegymászó korábbi bejegyzéseit megtalálják itt:
 
Forrás: Facebook.com/SuhajdaSzilárdClimber, Facebook.com/DavidKleinExpedition

Videók